Nemrég érkeztünk haza Csengduból, Szecsuán és Közép- Nyugat Kína központjából, de nem túlzás ezt a várost Kína egyik gasztronómiai fővárosának is nevezni . A szecsuáni konyha igen híres a pikáns, csípős ízeiről amit a „málá wei ” ( 麻辣味)kifejezéssel illetnek Kína szerte.

Mi a mindenki által ismert fogások helyett most inkább azokat a hagyományos ételeket kértük az asztalunkra, amiket a helyiek ajánlottak és amellett hogy finomak, élvezetes és izgalmas szórakozás az elfogyasztásuk is. Hiszen Kínában az étkezés sokszor közösségi élmény, a csoportos tevékenységek egyik igen népszerű fajtája is minden korosztályban..

Kora tavasz lévén, ilyenkor még Szecsuánban is viszonyag hűvös az idő, talán ez lehet az oka annak, hogy a helyi étkezdék étlapjain számos „hotpot” jellegű specialitás szerepel. Leggyakoribb húsalapanyagok a marha , halak,  nyúl, birka és a csirke , tészták közül elsősorban a mungbabból, burgonyából, édesburgonyából és búzából készülő fajták elterjedtek, az ételekben szereplő zöldségek listája pedig végeláthatatlan.

Rendkívül tartalmas és érdekes fogás volt  a „leng guo yu” (冷锅鱼) vagyis a hideg edényben tálalt hal. Első ízben egy hatalmas tál csípős, sűrű halászlevet hoztak ki, melybe egy egész hal volt beledarabolva, belefőzve, mellé pedig egy tál vegyes, nyers zöldséget, valamint két tál mártogató fűszerszószt. Az étel elköltésének metódusa következő: előbb a halat kell kieszegetni, majd alágyújtani és ha már forr az alaplé, a zöldségek is belekerülhetnek majd néhány perc múlva azok is fogyaszthatók.

A „chuan chuan cai” (串串菜) szintén nagy élmény volt, éjjelente pedig úton- útfélen árulták, ahogy a „saokao” (烧烤) nevezetű grillnyársakat is.

A „chuan chuan cai” esetében a hosszú, vékony nyársakra felhúzott parányi ételdarabok csokrokba kötve sorakoznak a pulton. Vegyesen, ízlés szerint választhatunk húsos, halas, zöldséges nyársakat, csak mutatnunk kell az árusnak melyekből kérünk . Ha a válogatással végeztünk, a nyársakat egyszerre mártják egy sűrű, fűszeres, olajos alaplével telt fazékba, ahol néhány percig együtt főnek a finomságok. Ezalatt egy nagyobb, közös tálat és két szószos tálat kapunk az asztalunkra , majd megérkeznek a nyásak is, melyet csokorba fogva, egy pár evőpálcika segítségével fejtenek le, egyenesen bele a közös tálunkba. Fizetésnél az üres nyársak mennyiségéből, kalkulálják ki az árat .

A leghíresebb szecsuáni hotpot étel a „mala huoguo” (麻辣火锅).  Előre megjegyzem, én magam kifejezetten szeretem a csípős ételeket, de ez az étel nem csípős, inkább már éget, bár tényleg nagyon finom! Extrém mennyiségű csili és egyéb markáns fűszer van benne rengeteg olajban forralva: mindenki megkönnyezi! Szerencsére azért ki van ez találva, hiszen a középső, kör alakú elkerített részlegben egy könnyű, zöldséges halalaplé található, így az érzékeny gyomrúaknak sem kell kimaradnia az élvezetből és a vadabb ízek kedvelői is megpihentethetik így alkalomadtán megkínzott ízlelőbimbóikat. Ezt az ételt ajánlott előkelőbb étteremben, többedmagunkkal megkóstolni, mivel ilyen helyeken szélesebb kínálatból válogathatunk ami hozzávalókat illeti. Az ízlés szerint válogatott alapanyagokat a fortyogó alaplében kell kis adagokban, rövid ideig főzni, majd pálcikával kicsipegetni, ízlés szerint a hozzá kínált fűszeres szószba mártogatni.

A "sha guo" (砂锅) nevezetű agyagedényben főtt finomságot is érdemes kipróbálni. Összetétele változó: lehet benne tészta, zölségek, főtt vagy sült hús; leveses, könnyed jellegű . Egy személyes, előre összeállított  egytálételek sorakoznak az ilyen fogást kínáló üzletekben, ahol csupán annyi a dolgunk,hogy szimpátia alapján rá kell mutatnunk egyre. Ennek rögtön alágyújtanak és néhány perc múlva már az asztalunkon találjuk, némi ízesítő szósszal körítve.

A képek jelentős részét Wágner Anna barátnőmnek köszönhetem!