Szójapácban

2012.okt.12.
Írta: Anchan86 Szólj hozzá!

Saba no shioyaki - Sóval sült makrélafilé

makréla-saba 049.JPG

Amíg a lazac szépen lassan meghódítja még a tengerrel nem rendelkező országok lakosságát is, mint például kishazánkat , mintha elfelejtettük volna, hogy más halak is úszkálnak a tengerben. A lazac neve az átlagemberek fejében összefonódott a luxussal és az egészséggel, ámbár a makréla húsa  még ennél is értékesebb.

 Egyszer a férjemet kérdeztem arról, hogy a japánok szerint melyik hal fogyasztása a legegészségesebb. Erre azt mondta, ők úgy tartják, a kékhátú halakban,főleg a szardíniában és a makrélafélékben van a legtöbb omega- 3 zsírsav. És tényleg ! Mérések szerint is, a makréla húsa majdnem kétszer annyi omega-3 zsírsavat tartalmaz (125gr halhúsban közel 3000 mg), mint a lazacé. Ráadásul a makrélát még mindig kizárólag az élővizekből fogják ,nem pedig tenyésztik, mint az lazacot, mégis kevésbé népszerű. Ennek talán az lehet az oka, hogy lazac kevéssé karakteres halaromával és érdekes, dekoratív színnel rendelkezik, ami még azok számára is gusztusossá teszi, akik amúgy nem szeretik a halat. Nyers fogyasztásnál is jobban lehet  garantálni az állandó minőséget tenyésztéssel, így lett egy megbízható szusi alapanyag belőle, még hazánkban is.

A makréla húsa, pontosan az állat „szabad életéből” kifolyólag, sok ásványi anyagot, rengeteg zsírban oldódó vitamint és B vitaminokat tartalmaz, valamint egy ’phosphatidylserine’ nevű anyagot, ami nagyon jó hatással van az agyműködésre és a memóriára. Hátránya viszont, hogy húsa gyorsan romlik és viszonylag sok higanyt is raktározhat , emiatt kismamáknak nem ajánlott a heti többszöri fogyasztása, mert a fejlődési rendellenességeket okozhat a születendő gyermeknél, különösen az idegrendszerben.

 A makrélát nyersen ritkábban eszik Japánban, de főzve, sütve, savanyítva sokszor kerül terítékre. Lejjebb a legegyszerűbb elkészítési módját, a sóval sütött verziót - ejtsd: 'szábá no siojáki'- fogjuk leírni, amit mindenki könnyedén, otthon is elkészíthet. A dolog oroszlánrésze az előkészület, vagyis a filézés, mivel a makrélát többnyire csak egészben vásárolhatjuk meg.Ebben mi fázisfotókkal segítünk majd nektek, de azt is megsúgjuk, hogy egy jó, éles kés használata is kulcsfontosságú.

 

 FILÉZÉS:

 

(A makrélán nincsenek pikkelyek, de más fajta halat használsz, természetesen mindig pucold meg még a filézés előtt! A bőr maradjon rajta mert összetartja a halfilét és finom is!)

makréla-saba 012.JPG

makréla-saba 015.JPG

makréla-saba 016.JPG

Először is mindkét oldalon ferdén és mélyen bemetszve vágd le a hal fejét. A hasi részt  hosszában, nyisd fel és távolítsd el a belsőségeket. A hasüreget öblítsd ki.

makréla-saba 022.JPGmakréla-saba 025.JPG

A vágást hosszabbítsd meg a farok irányába, közvetlenül a hasi tengely mellett, majd - az azonos oldalon- a háton is ejts néhány pontos, egymást mélyítő hosszanti bemetszést a gerinc mellett szorosan, így szép vágófelületet adsz a filének.

makréla-saba 026.JPGmakréla-saba 029.JPG

Késedet csúsztasd át a hal testén, a gerinc mellett, kívül, és határozott mozdulattal húzd a kést a fej, majd utána a farok irányába is, így választva le az egyik filét.

makréla-saba 036.JPG

Miután ezt a hal másik oldalával is elvégezted, így fog kinézni a végeredmény. Ezt japánul úgy hívják: 'sanmai oroshi' (szánmái orosi - három rétegű filézés) A két filében még akadhat néhány szálka, de nem zavaróak. A gerinc részt olajban szokták ropogósra sütni és sörkorcsolyaként elrágcsálják, de régebben alaplevet is főztek belőle.

 

SÜTÉS:

  • A makrélafiléken a bőrt finoman irdald be, majd hintsd be mindkét oldalt egy kevés sóval
  • Tíz percet pihentesd, majd egy tapadásmentes, olajozott serpenyőben közepes- nagy lángon, a bőrös oldallal lefelé fektetve süsd 5-6 percig a halfilét.
  • Ezután fordítsd meg és a másik oldalt is süsd további 4-5 percig.
  • Melegen tálald 2-3 kiegészítő fogással és japánosan főtt rizzsel.

Jó étvágyat kívánunk ehhez az egészséges, egyszerű és klasszikus japán fogáshoz!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tipp1 :A sütési idő a hal méretétől függ, mi nagy, fél kiló körüli halat használtunk.

Tipp2: Japánban a sült halak hagyományos ízesítője és kísérője a friss, finomra reszelt és kis gombóccá gyúrt jégcsapretek, -daikon ororshi - amit a halra helyeznek fogyasztás előtt és ízlés szerint szójaszósszal öntenek le. (A legfelső képen látható is.)A retek egyébként remekül megszelídíti a karakteres halízt és kesernyés csípőssége pikantériát kölcsönöz az egyszerű sültnek. a Kevés friss citromlével is permetezheted.

Tipp3: Halvásárlásnál arra figyeljünk, hogy a hal kopoltyúja élénk piros, a háta szép kék, hasa pedig fehér legyen. A halhús akkor friss ha nyomásra kemény, feszes, a szemek pedig domborúak és életszerűek.

Kabu no soboro ni - Japán ragu sörretekkel és darált hússal

kabu 007.JPG

Az ősz csodás évszak, gyönyörű falevelek százaival, kijózanító záporokkal,melankólikus szépia tájakkal. Végre nem kell megküzdenünk a homlokunkon végiggördülő sós verejtékcseppekkel és a gyötrően tűző napsugarakkal, de rengeteg zamatos gyümölcs és gusztusos, élénk színű zöldség kapható még a piacon, amik türelmetlenül várják, hogy még utoljára feltöltsük velük testünket a zord téli hidegek előtt.

A szezon egyik nagy slágere például a sörretek (/vajretek), ami bár mifelénk inkább nyersen fogyasztandó, Japánban főzve is nagyon népszerű, sőt még szárát és leveleit is felhasználják többnyire agyagedényben főtt ételekhez -nabe-, vagy mint más leveles zöldséget, olajon pirítva és beízesítve -ohitashi-, de még ez az alábbi étel is készülhet a levelek hozzáadásával. A reteknek egyébként megfőzve kellemesen édeskés, karalábéhoz hasonló íze és állaga van. Darált hússal, japán nimonoként elkészítve, nagyon gyors, könnyű és tápláló étel, ami egy csésze rizzsel és egy-két kiegészítő fogással -pl.: chawan musi- tálalva kellemes, egészséges vacsora lehet a borongósabb napokon is.

A nimono egy nagyon egyszerű, hagyományos japán ételkategória, ami általában zöldségek, gombák, tofu, algák, konnjaku és valamilyen hal, rák,szurimi ,vagy hús híg, raguszerű kombinációja. Nagyon  gyakran kerül a japán családok asztalára, mint egészséges, házias fogás.

RECEPT

Hozzávalók 2-3 főre:

  • 3 nagyobb vagy 4 kisebb méretű vajretek
  • 300g darált csirke/ sertéshús
  • 1 csapott evőkanálnyi friss,reszelt gyömbér
  • dashi alaplé: 200ml víz + 1 tk instant dashi por
  • 3 ek mirin szósz
  • 3 ek japán szójaszósz
  • 1 kk. keményítő 3 ek vízben elkeverve
  • csipetnyi só
  • alufólia

 

Elkészítés:

  • A vajretket alaposan mosd meg és vágd le róla a szárat, majd a retekfejeket méretük függvényében vágd 8-12 egyenlő darabra.
  • A darált húst keverd be a mirinnel ,a szójaszósszal és a reszelt gyömbérrel.
  • Alufóliából hajtogass egy kör alakú , középen lyukas lapot , ami illeszkedik a serpenyőd átmérőjébe. Ez egy 'otoshibuta' nevezetű japán konyhai eszközt helyettesít majd.
  • Egy mély serpenyőben melegíts egy kevés olajat és pirítsd át rajta a húst amíg az éppen megfehéredik és apró darabokra szétesik.
  • Tedd hozzá a feldarabolt vajretket is és öntsd fel a dashi alaplével, tégy hozzá egy kevés sót is. A serpenyőben lévő ételt közvetlenül fedd le az előkészített alufólia darabbal és alacsony- közepes lángon forrald addig, amíg a vajretek éppen átfő.Ez kb. 15-20 percig fog tartani, de 5 percenként érdemes ránézni és megkeverni az ételt.
  • Ha kész, add hozzá a frissen kikevert keményítős keveréket és néhány lassú mozdulattal jól keverd el.
  • Rizzsel és kiegészítő fogásokkal tálald.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tipp 1:Ha szép zöld résszel kapod a retekcsomót, és azt is fel szeretnéd használni az ételhez, akkor a leveleket előbb jól mosd át és szárítsd meg, majd egy éles késsel aprítsd fel, finoman sózd meg és csomagold szorosan egy műanyag zacskóba. A főzés utolsó 5 percében keverd az ételhez, így még éppen átfő az is és szép színe is megmarad.

Tipp 2: Ennél a receptnél a mirin szósz kiváltható 3 ek félédes fehér bor és 1 ek cukor keverékével.

Japán kések

 

japankesek 008.JPG

 

 

Igazából az összes recept kezdődhetne úgy is, hogy;  "-Végy egy éles kést...", hiszen a vágás, a hozzávalók formai és állagbeli előkészítése egy nagyon fontos alapköve a japán konyhának. Ez részben azért van, mert a Japánban a látványon és a több száz éves alapokon nyugvó hagyományos tálaláson legalább akkora a hangsúly, mint az ételek ízén, állagán és színén. A háztartásokban több tucatnyi formára vághatják az alapanyagokat melyekben benne foglaltatik a díszítő jellegű, alkalmi és a mindennapi konyhai előkészítés, míg a professzionális, tradicionális konyhaművészetben ez a szám már több százra rúghat.

Az legrégebbi japán kések leletei a Nara korból kerültek elő, de feltételezik, hogy már ez előtt is használtak késeket Japánban és Kínából származhattak az legelső ilyen eszközök. Ezek még leginkább a katana kardokra emlékeztető hosszú, keskeny pengéjű darabok voltak. Az Edo korban a gasztrokultúra nagyléptékű fejlődése életre hívta a kések forradalmát is, ekkor nagyon sok funkciójú és formájú kést találtak fel és az alap darabok -yanagi, deba, nakiri -is ekkortól kerültek általános használatba. A Meiji korban az európai kultúra befogadásával együtt egy új, nyugati stílusú kés, a 'gyuto' (gjutó) is felkerült a repertoárba; ez kifejezetten a marhahús feldolgozására készült,- szó szerinti fordításban marha kés: 牛刀- mivel előtte Japánban egyáltalán nem ettek ilyesmit. A Showa korszakban a megnövekedett vöröshús fogyasztás és a nyugati eredetű ételek népszerűvé válása miatt, az igényekhez igazodva megszületett a 'bunka' kés - gyakorlatilag a santoku' kés közvetlen elődje- ami a 'gyuto' és a 'nakiri' kések fúziója, egy multifunkciós vágóeszköz a háztartásokba ,szinte mindenhez.

Kezdetben az összes kés a katanák kovácsolt- edzett acél anyagából készült, és a mai napig gyártanak ilyen hagyományos alapanyagú és kézi kidolgozású késeket. Ezek egyféle fémből,- fehér vagy kék acélból- készülő, merev, kemény pengék, amik könnyen rozsdásodnak, és szakszerű bánásmódot igénylenek, markolatuk általában csontból vagy/ és fából készül. Ez a típus a honyaki (honjáki), melyre az idős, köztiszteletben álló japán mesterszakácsok esküsznek és meglehetősen drága darabok.

A másik, modernebb technológiájú penge a kasumi (kászumi), melyben egy kemény acélt vagy acél ötvözetet és egy lágyabb fémet kovácsolnak össze, így egy kevésbé kényes, könnyebben használható rugalmasabb pengét kapva. Ennek van egy roppant dekoratív fajtája amikor a penge látványosan rétegelt, ez a damaszkuszi típus (alábbi képen).

damaskus.jpg

Az összes hagyományos japán kés egyoldali pengeéllel rendelkezik, ezért az általunk ismert, általános késélezők nem alkalmasak a karbantartásukra .Ezekhez a késekhez speciális finomszemcsés köszörűköveket használnak, melyekből a top minőségűek ipari gyémántot is tartalmaznak. A japán késszaküzletekben a kések pengéjét minden esetben kézzel csiszolják készre a vásárló számára, és egy speciális fából készült tokkal árusítják a penge védelme és biztonságos szállítás érdekében.

A késfajtákról elöljáróban megjegyezném, hogy mivel a japán vendéglátó egységek nagyon speciálisak, tehát egy-egy bisztróban teljesen más kínálatot találhatunk, így pl. szusi bárokban, a tészta bárokban, a grill bárokban stb. elég különböző eszközöket és késeket alkalmaznak .Ezen professzionális kellékek száma is több tucatnyi lehet. Az alábbiakban a leggyakrabban előforduló, és néhány speciális kést is fel fogok sorolni.

 

japankesek 010.JPG

Deba

A deba kést halak bontásához , filézéséhez használják. Ez egy széles ,vastag, erős pengéjű kés mellyel a halcsontokat is el lehet vágni megfelelő erőkifejtéssel. Több méretben létezik, melyek a halak nagyságához igazodnak. Aki szeret horgászni és gyakran is teszi ,megfontolandó beszerezni egy ilyet.

japankesek 014.JPG

 

Gyuto (gjúto)

A gjúto kés egy nyugati stílusú, sokoldalú, professzionális konyhakés kétoldali élezéssel, vékony, keskeny pengével. A gjútot eredetileg marhahús feldolgozásra használtak és ez a kezdetben ritka és drága alapanyag csakis szakácsok kezébe került.

dscn6992.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Háztartási használatba szánt változata a "Santoku" (szántoku), amely általában rövidebb pengével és lekerekített csúccsal készül  Ez utóbbi nevének értelmezése: 三徳 ’három előny/haszon’. A hármas szám a vele feldolgozható alapanyagtípusokat jelöli;a halat, a húst és a zöldségeket (,egyesek szerint azonban, ez az elnevezés a buddhista gyökerű.).

 japankesek 005.JPG

Yanagi

A jánági késeket kifejezetten a hajszálvékony szasimi szeletek vágására kifejlesztett hosszú, vékony, nagyon keskeny penge teszi különlegessé. Nagyon szép ,de elég speciális késtípus.

 

 ususba.jpg

Usuba (uszuba)

Leginkább egy bárdra hasonlító, széles téglalap alakú,vékony pengével ellátott kés. Profi szakácsok használják zöldségek előkészítésére.Háztartásokban használt változata a 'nakiri' kés, ami már többnyire kétoldali élezéssel készül..

 

menkiri.jpeg
 

Menkiri:

Metélt tészták precíz,gyors kézi darabolására használt különleges formájú kés. Az udon és soba tésztabárok szakácsainak elengedhetetlen eszköze

 

 

unagisaki.jpg

Unagisaki (unágiszáki)

A hagyományos japán kabayaki bárok speciális eszköze. Ez egy főleg  grillezett tengeri angolnára szakosodott bisztró féleség, ami nagyon híres Kanto és Kansai régiókban, bár a hal elkészítése némiképp eltérő mindként helyen. Az élő angolna fejét előbb leszögezik a vágólapra, majd hosszában kettéhasítják a késsel és feldarabolják, ízesítik, így kerül a grillre.

 

Japán kések vásárlása inkább szakácsoknak ajánlott. A minőségi darabok ára elég magasan kezdődik a határ pedig a csillagos ég, arról nem is beszélve hogy tudni kell őket rendeltetésszerűen használni, különben csak ön- és közveszélyessé válunk a birtokában:). Mégis javasolom minden olvasómnak, hogy tartson otthon legalább egy de inkább két minőségi konyhakést és egy megbízható élezőt, mert használatuk az ázsiai ételek készítését nagyban megkönnyíti ,persze a megfelelő vágótechnika elsajátítása mellett.

 

 

(képek: részben saját, illetve online japán késboltok honlapjairól:


 

U no hana

unohana 006.JPG

Aki már próbálkozott az otthoni tofukészítéssel, biztos tudja, hogy rengeteg feleslegesnek tűnő rostos pép is keletkezik a folyamat során. Ezt a pépet -japánul: okara- nem kell, és nem is szabad kidobni, kreatív vegák számára pedig kincset érhet. Nyugodtan bele lehet keverni és sütni sokfajta tésztába, de fasírtokhoz, krokettekhez is jó alapanyag, Le is fagyaszthatjuk, így bármikor, bárhogyan hasznosíthatjuk a későbbiekben. Japánban egy szerény kísérő étel, az 'u no hana' készül belőle legtöbbször -Tokió környékén magát az alapanyagot is így hívják- . Ott száritmányként és frissen is beszerezhető, és olyan  változatos hozzávalókkal készülhet, mint pl.: konnjaku zselé, hidzsiki alga és feldolgozott halhúsok (szurimifélék), de zöldség is mindig kerül bele. Az 'u no hana' kifejezés -卯の花-  tojásvirágot jelent,és valószínűleg onnan jöhet, hogy külleme kissé hasonlít a sült tojáshoz és az 'okara' (jelentése: maradék) szónál valamivel szalonképesebb elnevezés.

Ez egy magas rosttartalmú és tápértékű étel, ami a szója minden jó tulajdonságával rendelkezik. Ennek a hüvelyesnek azonban nem csak a magas fehérjetartalmát kell kiemelni, hiszen hatékony fegyver a csontritkulás megelőzésében,valamint értékes izoflavonidokat is tartalmaz, amik csökkentik a vér koleszterinszintjét, tisztán tartják az érfalakat és biztosítják azok rugalmasságát ,ráadásul kiegyensúlyozó hatással vannak a női hormonrendszerre is ,ami különösen a menopauza időszakában fontos. Ezen anyagokról rákmegelőző és bőrfiatalító hatást is feltételeznek. 

A legfrissebb tudományos kutatások azonban arról számolnak be, hogy nem minden ember képes egyenlő mértékben hasznosítani a szója előnyös hatású anyagait, ugyanis ehhez a bizonyos baktériumok jelenléte szükséges a bélflórában, amikkel az ázsiaiak 50-60%-a, míg a nyugatiaknak csak 25-30 %-a rendelkezik.

 

RECEPT

 

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

  • 200g friss okara
  • 3-4 közepes fej friss vagy szárított shiitake gomba vékonyan szelve
  • egy közepes répa fele rövid gyufaszálra vágva
  • 2 szál újhagyma zöld szára finomra szelve
  • egy rúd szurimi apró kockákra vágva
  • 1 ek mirin
  • 1 ek japán szójaszósz
  • 4 ek (60ml ) dashi alaplé/ zöldség alaplé

 

Elkészítés:

A zöldségeket alacsony hőmérsékleten, szárazon pirítsd le egy csipetnyi sóval egy csúszásmentes bevonatú serpenyőben. Amikor már kissé összeestek, keverd hozzá az okarát, majd add hozzá az ízesítőket, az alaplevet és a surimit is. Alaposan keverd meg, hogy a színe és az íze egyenletes legyen.Csak addig párold, amíg a folyékony összetevők 'felszívódnak'. Melegen tálad, egy többfogásos étkezés részeként.

(Tipp: Ha szárított shiitake gombát használsz, azt mindenképpen be kell áztatni és előfőzni. Viszont megéri a fáradságot, mert főzőlevét ennél a receptnél felhasználhatod a dashi alaplé kiváltására. Előbb jól öblítsd le a gombákat, majd (ha sietős) forró vízbe áztasd fél órára, ezután pedig forrald benne még kb. 15 percig a fejeket.)

Mugicha- Jeges árpatea

mugicha 015.JPG

 

Olyan meleg van, hogy én is nehezen veszem rá magam a főzésre, ezt láthatjátok is, mivel ritkultak a bejegyzéseim, és meg kell valljam, a magyar konyha remekei  közül legjobban a könnyű, nyári ételeket  szeretjük, úgyhogy készült itthon lecsó és tökfőzelék is mostanában…:)

Node, ebben a szinte már trópusi hőségben a legfontosabb dolog a hidratálódás, amit egészséges, frissítő italokkal célszerű megoldani. A víz, bár nagyon egészséges , sokszor már unalmas, így megint csak egy egyszerű, egészséges és olcsón kivitelezhető ázsiai „specialitással”, a pörkölt árpából készülő mugicsával leplek meg titeket, kedves olvasóim.

 A pörkölt gabonákat errefelé főleg kávépótlóként használjuk fel, de könnyedén elkészíthető nyári jeges teaként is néhány tölthető teásfilter segítségével. Így nagyon finom, híg, jeges kávé jellegű italt kapunk és mivel nincs benne koffein sem, egész nap nyugodtan vedelhetjük!

Kelet- Ázsiában nagy hagyományai vannak a pörkölt gabonákból készülő teáknak,így Japánban, Kínában és Koreában is gyakran kerülnek  az asztalra árpa, kukorica vagy búza alapú egészséges frissítők. Nagyjából hasonló az egészségre gyakorolt hatásuk; vértisztító, vérhigító, illetve emésztést segítő gyógyitalok ezek tele ásványi anyagokkal, amiket nyáron hűtve és áztatva, télen pedig forrázatként isznak, így minden évszakban kiegyenlítik a test hőmérsékletét.

 A mugicsá jó hatással van a száj egészségére is, mivel gátolja néhány káros baktérium szaporodását, amik ráadásul a beteg fogínyen át a vérkeringésbe jutva, hosszútávon szív és érrendszeri betegségeket is okozhatnak.

 

RECEPT

 

2 teáskanálnyi malátakávét kanalazz egy tölthető teásfilterbe. Egy lehetőleg lefedhető kancsóba tölts bő egy liternyi tisztított vizet, vagy ásványvizet és helyezd bele a filtereket. Dobj bele néhány jégkockát és tedd fél-egy órára a hűtőszekrénybe. Mikor már látványos színváltozás vehető rajta észre, az ital fogyasztható. Ázsiában ízesítés nélkül isszák.

mugicha 008.JPG

(Tipp: Tölthető filtert láttam a M***er drogériában ,és néhány teaboltban. Malátakávét pedig a legtöbb gyógynövény boltban kapni 300-500 ft -ért. A célra csak a főzős változtat felel meg az instant nem igazán.

Tipp 2: Ázsiában az egész, pörkölt árpaszemeket készítik el teának, ezért érdemes kicsit átszitálni a kávét és csak a szitán fennmaradó részt felhasználni.Ha a filterre öntöd a vizet, meglehet, hogy a kávészemcsék kiszabadulnak a filterből.Ha ez megtörténne, egyszerűen csak szűrd át a teát.)

Hiyashi chuuka- 'Hideg kínai' tésztametélt

hiyashichuuka 008.JPG

 

Már lassan olyan meleg van, hogy semmihez sincs étvágya az embernek, egész nap csak fagyit enne.  De képzeljétek,Kelet- Ázsiában még melegebb a nyár, hiszen ott a levegő páratartalma is sokkal magasabb mint itt, ezért még melegebbnek érezhető a hőmérséklet.

Pont emiatt, arrafelé nagyon sok könnyű nyári ételt tartalmaz ilyenkor a paletta. Sok ecetes, párolt zöldséges, salátás étel mellett könnyű, szója és mungbab alapú fogás szerepelhet, de a nagy kedvencről, a tésztáról sem mondanak ám le. Sőt! Japánban például, ilyenkor sokfajta főtt metélttésztát fogyasztanak hidegen, erősen ízesített alaplébe mártogatva, ami nagyon frissítő, könnyű, energiát adó étel.

Kicsit kilóg a sorból a hiyashi chuuka (ejtsd:hijási csúka ), aminek már neve is -冷やし中華, azaz„hideg kínai”- idegen eredetre utal. Jellegéből adódóan, európai szemmel inkább tekinthető tésztasalátának, de tény hogy laktató és kiadós, így egyben egy igazi, klasszikus egytálétel is, ami a rámen bárok nyári specialitása . Van benne minden, mi szem szájnak ingere; sonka, tojás, friss zöldségek, és még szurimi is, és mind egy kellemes, rugalmas tésztaágyon, édes- savanyú szójaszószos öntettel megbolondítva. Van ami ennél jobban eshet a kánikulában?

 

RECEPT

 

Hozzávalók 2-3 főre:

  • Egy csomag kínai (tojásos, búza) metélttészta/chuukamen/ramentészta (pl.:Shan Shi -egg noodle )
  • Egy kígyóuborka harmada-fele julienne-re vágva
  • egy nagy maroknyi babcsíra megpárolva/ forrázva
  • 15dkg koktélparadicsom , negyedekre vágva
  • 10 dkg minőségi sertéssonka vékonyan felcsíkozva
  • egy kis csomag szurimi (préselt rákrúd) vékonyak felcsíkozva
  • 2 tojás

 

A szószhoz:

  • 150ml ázsiai erőleves/csirkealaplé
  • 6 ek szójaszósz
  • 3 csapott ek nádcukor
  • 3 ek pirított szezámolaj
  • 6 ek alma/ rizsecet
  • csipet só

 

Elkészítés:

A tésztát főzd meg a csomagoláson található utasítás szerint( kb:3-5perc), öblítsd át és csepegtesd le.

A tojásokat 1 tk cukorral és néhány csipet sóval keverd egyneműre, és egy serpenyőben készíts belőle 2 vékony palacsintát, amiket vágj félbe, majd egymásra fektetve metélj fel keskeny csíkokra.

A főtt tésztát szedd 2-3 adagba, kissé öblös tányérokra és rendezd el rajtuk a feltéteket körben, szabályos halmokban(a képen látható módon).

Kis tálkákba helyezd a szószt, tálald a tészta mellé, közvetlenül elfogyasztás előtt öntsétek az ételre. A tésztát a feltétekkel és a szósszal jól összeforgatva eszik.

 

Okonomiyaki

 

 

Vannak ételek, amik minden igényt kielégítenek; laktatók, táplálók, finomak és még a gyerekek is szeretik. Bátran állíthatom, hogy a japán okonomijaki egy ilyen étel. Maga az elkészítés sem bonyolult, bár az előkészületek igénybe vesznek némi időt, de abszolút sikerre számíthatunk.

Nevének első tagja, az "o-konomi " szabad fordításban annyit tesz: "ahogy tetszik"/ "kívánságod szerint". -Jól hangzik, nem? -Kerülhet bele polip, rák, tintahal, főtt búzatészta, szárított rák,tükör tojás, reszelt kínai jamszgyökér... stb. Létezik belőle néhány tájjelegű változat is, de  az oszakai és a hirosimai verziók amik messze földön híresek.

Az alábbiakban az oszakai stílusút vesszük alapul és a feltéteket sem bonyolítottuk, csak bacon szeletek és káposzta került bele, de persze ,megbolondíthatjátok tengeri gyümölcsökkel is, attól csak még jobb lesz. A szinte már saláta jellegű, tavaszi káposzta a legjobb választás hozzá, mert az könnyedén átsül. Bár eredetileg vaslapon sütik, kisebb-közepes darabokkal elbír egy egyszerű palacsintasütő is. Felvágósok megfordíthatják a levegőben.:)

 

RECEPT

 

Hozzávalók egy kisebb okonomijakihoz:

  • 100g búzaliszt
  • 130ml víz/ dashi alaplé
  • 1-2 tojás (mérettől függően)
  • 1 tk sütőpor
  • egy közepes fej új fejes káposzta negyede, hajszálvékonyra felcsíkozva
  • 3-4 szelet bacon szalonna
  • (100-150g feldarabolt rák, tintahal,kalmár, polip-ha akad)
  • olaj

 

toppingok:

  • japán okonomi szósz, vagy 2 ek sűrű ketchup+ 1 ek méz +1 ek worchestershire szósz (lehetőleg lea&perrins) keveréke, de adhatunk hozzá egy kevés őrölt szegfűborsot is.
  • (japán kewpie/unilever)  majonéz
  • nori alga lap ollóval finomra vágva
  • katsuo bushi (boníto halpehely)

 

Elkészítés:

A tojást, a vizet , a lisztet és a sütőport dolgozd sűrű palacsintatésztává, majd keverd bele a finomra vágott káposztát is.

Egy forró palacsintasütő serpenyőben hevíts olajat, öntsd bele a masszát, és egyengesd el benne kb. 2 cm vastagra és közel szabályos kör alakúra. (Szórd rá a tengeri gyümölcsöket és) A tetejét fedd be a bacon szeletekkel. Egy fedővel fedd le és közepes-magas lángon süsd addig, amíg a tészta megszilárdul, ekkor egy ügyes mozdulattal fordítsd meg , és süsd barnára a másik oldalát is. Akkor végeztél jó munkát, ha a tészta belül sem marad nyers. Egy széles tányéron tálald. Előbb jól kend meg az okonomi szósszal , csorgasd rá a majonézt, majd hintsd meg a száraz ízesítőkkel(nori, halforgács). Pizzához hasonlóan vágd fel körcikkekre.

 

 (Hirosimai stílusú okonomijaki, tükörtojással és  búzametélttel.)

 

 ( Tipp1: A tészta téli, azaz keményebb levelű fejes káposztából is elkészíthető, ekkor a felcsíkozott káposztát kissé elő kell párolni. Ez történhet párolóedényben, lefedve serpenyőben, vagy szintén lefedve mikrosütőben is.

Tipp2: A finomra reszelt, jellegében nyers tojásfehérjére hasonlító kínai jamszgyökeret állagjavítóként használják az okonomiyaki tésztájához, és része lenne az alapreceptnek , ha könnyen elérhető alapanyag lenne. Ha mégis be tudjuk szerezni pl.:kínai élelmiszerboltból, egy evőkanálnyi mennyiséget keverjünk a tésztába.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kínai jamszgyökér. A kép innen, sok érdekes infóval: http://www.riceplex.com/Wild-Yam-Root-Powder.html

Wokban sült spenót

 

A magam részéről mindig is szerettem spenótot, főleg friss, leveles változatot, de a főzelékkészítéssel járó procedúrát már annál kevésbé. Pedig  a spenót nagyon egészséges, még ránézni is jó szép, haragoszöld leveleire…Maga a tavasz!

Kínában és Délkelet- Ázsiában nagyon sok őshonos leveles zöldséget készítenek el az alábbi recepthez hasonlóan, melyek közül sok, pl: a vízi spenót és a bok choy nálunk is beszerezhető, bár elég ritka. Japánban ezzel szemben a spenótos változat is gyakori.

Nálunk is már jó ideje szezonja van ennek a remek zöldségnek, és az alábbiakban megtudhatjátok, hogy lehet elkészíteni ázsiai stílusú kísérő fogásnak, ami szokás szerint nagyon finom, nagyon egészséges és egyszerű is.

RECEPT

Hozzávalók 2 adaghoz:

  • 300g friss, leveles spenót
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 1-2 tk világos szójaszósz
  • néhány csepp pirított szezámolaj
  • pirított szezámmag (csak díszítéshez-kihagyható)
  • 1ek étlaj

 

Ekészítés:

Egy wokban hevíts olajat és dobd rá a felszelt fokhagymát, amit addig süss, amíg éppen megpirul. Ekkor dobd rá a megmosott és lecsepegtetett spenótot, sózd meg, locsold meg szójaszósszal és párszor(kézzel) forgasd át. Amikor éppen összeesik, tehát minden levél átpárolódik, rákerülhet a szezámolaj is. Ekkor kész is van, és ne is pirítsd tovább, mert elveszítheti szép élénk színét, és túl sok levet enged ki .Tálaláshoz megszórhatod egy kevés szezámmaggal.  Ázsiai stílusú hús és halételekhez passzol igazán.

Mushipan

 

A távol-keleti otthonokban a sütő sokáig volt nem része a konyhai alapfelszereltségnek. Pontosan ezért lehet az is, hogy a sült, tésztás jellegű, házi készítésű desszertek, elég ritkák az ázsiai konyhában, és amik vannak, azok egyértelműen európai gyökerekkel bírnak.

 Kínában és Délkelet- Ázsiában viszont, nagy hagyományai vannak a gőzöléssel készülő, többnyire töltött tésztaféleségeknek, (pl. dim-sum) melyek között akad édes, sós, rizslisztes, búzalisztes, húsos, zöldséges, halas, rákos, babos, tojásos és még sorolhatnám…

Ez a japán süti, a 'mushipan' (ejtsd:musipán) viszont kilóg a sorból, hiszen közelít egy amerikai cupcake-hez; tekintsünk csak az összetevőkre, az eljárás pedig egyértelműen ázsiai.

Jó kis házias süti ez, pont ezért biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ízlik majd ráadásul olyan egyszerű, hogy még egy gyerek is el tudja készíteni.

  

RECEPT

 

Hozzávalók 6-8 adaghoz:

  • 2 tojás
  • 80-100g cukor
  • 200g liszt
  • 2 kk sütőpor
  • 40g vaj
  • 200ml tej
  • mazsola
  • hámozott, sült/főtt szelídgesztenye*

Eszközök:

  • Párolóbetét
  • 2-3l –es lábos fedővel
  • 6-8 db különálló, szilikon muffin forma

 

Elkészítés:

  1.  A tojást verd habosra  cukorral, keverd hozzá a tejet és az olvasztott vajat. A lisztet elegyítsd a sütőporral és csomómentesen dolgoz el a tojásos-vajas keverékben.
  2. A muffin formákat vékonyan kend ki zsiradékkal, majd tegyél beléjük néhány szem gesztenyét és félig töltsd fel őket a tésztamasszával.
  3. A tetejükre szórj mazsolát és helyezd őket a pároló edénybe , amikor a lábosban lévő víz már forr. Nagy lángon, lefedve forrald 15 percig a sütiket.  Forrón fogyasszátok! Jó étvágyat.

 

(* Én ilyen tasakos, konyhakész gesztenyét használtam. Ázsiai tulajdonú, édességet, italokat és illatszereket árusító boltokban 250-400ft -ért gyakran kapható. Nagyobb hipermarketekben is láttam már fagyasztott szelídgesztenyét .)

+Tipp: Darabos muffinformát az IKEA-ban biztos kapsz.)

Borjúhús cukorborsóval

 

Mivel tavasz van,- bár most vegetáriánus olvasóim biztos elszörnyednek-végre lehet minőségi  borjúhúsra is szert tenni. Annak ellenére, hogy az egyik nemzeti büszkeségünk a szürkemarha, sajnos a magyar piacon kapható marhahús  csakis hosszan főzött ételek készítésére alkalmas, illetve több napos és szakszerű otthoni pácolást igényel.

Furcsa ellentmondás ez, amelyek számos oka lehet, és amelynek boncolgatásába most inkább nem is mennék mélyebben bele. A zsenge, tavaszi borjúhús azonban, egy másik kategória, bár a főzés és az előkészítés során így is figyelnünk kell néhány dologra, percek alatt még wokban is elkészíthető.

 Stílszerűen ázsiai zöldségek teszik tökéletessé az összeállítást, de néhány élénkzöld idényzöldség (spárga, spenót, zöldbab,brokkoli) is bátran párosítható az omlós vörös hússal. Mivel a cukorborsó a szupermarketekben nevetségesen drága, én ázsiai piacon veszem harmad áron, ahol bok choy és vizispenót is vásárolható.

Könnyű ,szemet gyönyörködtető fogás ez a tavasz jegyében.

 

RECEPT:

Hozzávalók 2-3 főre:

  • 10-15kg borjú lapocka, vagy karaj, félig fagyos állapotban
  • (pác: 1 tk. szójaszósz+1ek. kínai rizsbor+ 1 kk. szezámolaj+1 kk.keményítő)
  • egy szűk maroknyi babcsíra
  • 35-50 hüvelynyi cukorborsó (végeik levágva)
  • 1kk  szárított csilipehely
  • 1 ujjbegynyi gyömbér felaprítva
  • 2 gerezd fokhagyma felaprítva
  • 1 ek osztrigaszósz
  • 1 ek szójaszósz
  • őrölt fehérbors
  • étolaj
  • szezámolaj

 

Elkészítés:

  1. A borjúhúst  félig fagyos, de már vágható állapotban szeleteld fel hajszál vékonyan, a rostokra merőleges irányban. A szeletek legyenek falatnyi nagyságúak, az inas részeket pedig távolítsd el.
  2. Forgasd a húst a pácba, és így pihentesd kb. fél óráig.
  3. A zöldségeket öblítsd át és készítsd elő.
  4. Egy wokban hevíts olajat, és dobd rá a csili, gyömbér, fokhagyma triót.
  5. Mikor már illatozik az olaj, helyezd bele a bepácolt borjúhús szeleteket, és gyors rázó-keverő mozdulatokkal pirítsd addig, amíg a hús éppen elveszíti rózsás színét.
  6. Ekkor add hozzá a zöldségeket és a további fűszereket.  Folytasd a főzést az előbbi ritmusban mindaddig, amíg a zöldségek is átfőnek, tehát, bár áttetszőek, de színük még élénk.

Főtt rizzsel tálald. Jó étvágyat!

Hiyayakko

(ejtsd: hijajakko)

Egy tipikusan nyári étel következik. Könnyű, tápláló tofusaláta, ami szinte elolvad a szájban! Ez a férjem egyik kedvenc tofus fogása. Én házi tofuból szoktam készíteni, mert abból a legfinomabb. Ha lusta vagy nekiállni a tofunak, selyemtofuval is megcsinálhatod, ezzel amúgy is gyakran készül. Bár most pont nincs olyan fullasztó meleg, de hamarosan lesz, és akkor nagyon jól jön majd ez a recept! Biztos vagyok benne, hogy még azoknak is ízlik majd, akik amúgy nem szeretik a tofut. Tökéletes kiegészítő fogás, de  nassoláshoz sem utolsó. Semmilyen varázslat nem kell hozzá és 2 perc alatt megvan.

 

RECEPT

 

Hozzávalók 2 adaghoz:

  • -egy doboz selyemtofu 2 adagba szedve, vagy 250-300g házi tofu nagyobb kockákra vágva.
  • - egy kis tasak katsuo bushi (bonito halpehely)
  • - minőségi, japán szójaszósz
  • - finomra vágott újhagyma zöldje
  • - finomra reszelt friss gyömbér

 

Elkészítés:

A tofut rakd két kis tálkába, önts rá szójaszószt és szórd meg a fenti hozzávalókkal ízlés szerint. Jó étvágyat!:)

 

 

(Az alsó képen egy tasaknyi katsuo bushi látható. Ez szárított, füstölt és sózott bonito hal forgácsa, amiből az eredeti japán dashi alaplevet készítik, de fűszerezésre és dekorációs célokra is sokat használják a japán konyhában. Eddig csak japán élelmiszerboltban, és a Fővám téri Ázsia boltban láttam . Ne szomorodj el, ha nem tudod beszerezni, próbáld ki nélküle is ezt a receptet. Nem fogsz csalódni.:) )

Yasai itame

 

A pirított zöldségek tálalása gyakori az ázsiai stílusú étkezéseknél.  Sokféle variáció létezhet  ; kerülhet bele cukorborsó ,mindenféle színű paprika, gomba, de néha még húsféleség is-szinte minden ami gyorsan átfő-. Ez az egyszerű változat népszerű lehet itthon is, mert a hozzávalók beszerzése és elkészítése  sem okoz majd gondot senkinek. Része lehet egy többfogásos vacsorának, szószos (pl.:teriyaki), vagy grillezett húsokhoz , halakhoz is passzol,  de akár önmagában némi rizzsel tálalva ,lehet egy gyors főétkezés vegáknak, vagy a könnyed ételek kedvelőinek. A lényeg hogy nagyon forró serpenyővel dolgozzunk, így a zöldségek roppanósra párolódnak .

 

Hozzávalók 2 adaghoz:

  • Egy kis fej káposzta/  kínai kel negyede vékony csíkokra vágva
  • egy nagyobb répa fele gyufaszálra vágva
  • egy nagyobb fej hagyma fele felszelve
  • egy nagy maroknyi babcsíra
  • 1 ek olaj
  • 2 tk szójaszósz
  • frissen őrölt bors ízlés szerint

 

Elkészítés:

Egy wokban, vagy széles, nyeles serpenyőben  hevíts olajat, dobd  rá a felvágott zöldségeket (kivéve a babcsírát). Gyakran keverd és rázd a hozzávalókat. Pár perc múlva tedd hozzá a babcsírát is, sózd, borsozd , öntsd bele a szójaszószt és így együtt pirítsd még 2-3 percig. Ne felejtsd el mozgatni a zöldségeket a serpenyőben. Egy darabka répa megkóstolásával ellenőrizd, hogy elkészült-e az étel.

Tofu körkép és házi tofukészítés

 

Hányszor hallottam már ismerősöktől, hogy :„Nem szeretem a tofut” , de ez valószínűleg csak egy könnyelmű kijelentés, mivel a Magyarországon legkönnyebben beszerezhető, tofunak címkézett élelmiszer ugyanis, igen távol áll az autentikus ázsiai tofuk minden fajtájától. De ha betérnétek Budapesten  egy kínai/ázsiai élelmiszerboltba ,számos szójakészítményt találhattok a hűtőpultban, és ezek nagyban különböznek mind felhasználásukban, mind ízükben és jellegükben. Néhány népszerű típust mutatok be a következőkben, hogy ti is könnyebben eligazodhassatok egy ilyen, fent említett szituációban.

A sült  tofu párnákról már írtam. Ezeket  levesbetéthez hasonlóan főzik, pirítják  és feltétként  is  adhatják  bizonyos  ételekhez, szakboltokban lezárt, 15 darabot tartalmazó zacskókban találhatjuk.

  A selyem tofu  szezonális dolog, főleg nyáron kerül a pultra, higiénikus légmentesen lezárt,forrasztott műanyag dobozokban,(vagy 'tetra pack' csomagolásban állandóan hozzáférhető).  Állaga a pudingra emlékeztet, és általában frissítő saláta ,vagy szirupos desszert készül belőle. Sokféle eljárással készülhet. Tofu fóbiásoknak kötelező kipróbálni!

Tömör, ízesített tofu is kapható a kínaiaknál. Ez barnás színű és 10-15 szeletet tartalmazó, zsugorfóliás csomagolásban keressük. Íze füstös, szójaszószos, enyhén ánizsos jellegű, mely pácolás eredménye, akárcsak a színe. Húspótlóként, wokban készülő, pirított ételekhez használják leggyakrabban.  Állagra talán ebbe a típusba sorolhatnánk a „magyar” tofut, de élvezeti értékben így is jócskán alul marad. Mivel kevesebb vizet tartalmaz, arányaiban ennek a legnagyobb a fehérjetartalma .Néhány nagyon kemény, erősen ízesített, vékonyra szelt típusát snackként rágcsálva is fogyasztják szárított húshoz, halhoz hasonlóan.

A klasszikus és "univerzális" tofut (japánul:momen tofu/ 木綿豆腐) nagy fedeles műanyag dobozokban, vízben ázva árulják.  Dobozonként négy lágy, de rugalmas állagú fehér tömböt találhatunk. Ezt a típust aztán mindenre használhatunk; levesekbe, főzött, párolt fogásokba, készíthetünk belőle sült tofut, a házi készítésű, friss változatot pedig salátához is felhasználhatjuk.

A tofugyártás  melléktermékei is helyet kapnak az ázsiai népek élelmezésében. A szójabab rostos pépje, ami a szójatej készítésekor keletkezik, az úgynevezett ’okara’(jp.). Ebből egy -kicsit talán a kuszkuszra emlékeztető- hagyományos étel ,az  „u no hana”készíthető, de  gyakran kerül krokettek, (vega)fasírtok masszájába is.

A nagy mennyiségben készülő, forralt szójatej tetején képződő hártya a ’yuba’ (jp.) itthon csak szárítmányként kapható. Hosszan főzve levesbetétként (pl.: hot-pot ételekben), töltött tekercsek készítésénél, illetve "hamis"/vega húskészítmények alapanyagaként hasznosítják egész Ázsiában. 

 

Néhány , főleg nyersen fogyasztott, tofuval készülő fogás viszont akkor az igazi, ha magunk készítjük hozzá a tofut is. Igazából ez nem nehéz munka, habár sok kosszal jár, de az eredményre méltán büszkék lehetünk. A férjem imádja a házi készítésű tofumat, és legalább annyira lenyűgözi, minta csokis sütivel várnám. Még anyósomtól is bezsebeltem néhány elismerő szót.:) Mindenkit , aki nem tud hozzájutni autentikus tofuhoz arra bátorítok, álljon neki otthon, mert tényleg hatalmas a különbség!

 

HÁZI TOFU RECEPT

 

Hozzávalók:

 

  • 400g száraz szójabab egy éjszakára beáztatva
  • 1 ek. magnézium szulfát*, 3 ek vízben feloldva
  • egy nagy méretű szűrő / egy nagy gézlap
  • (még)egy nagy méretű gézlap (1mx80cm vagy egy mérettel kisebb)
  •  egy üres, tiszta, hasáb formájú gyümölcsleves, vagy tejes doboz egyik oldala levágva, az ezzel szembeni pedig kilyuggatva
  • nehezék.

Elkészítés:

A beáztatott, jól átmosott szójababot egy mély (2-3l) lábasban , botmixerrel, vagy turmixgépben alaposan daráld le annyi vízben amennyi éppen ellepi. Töltsd tele lábost vízzel, és tedd fel főni. Forrástól számítva 15-20 percig forrald alacsony –közepes lángon, gyakran kevergetve. (Figyelj, hogy ne égjen le és ne fusson ki. )

Egy nagy méretű szűrővel szűrd át a folyadékot egy másik, hasonló űrtartalmú edénybe.A szójabab pépjét préseld ki és tedd félre, ha kihűlt fagyaszd le, vagy tedd a hűtőbe használd fel 2-3 napon belül. A préselést  úgy is kivitelezheted, hogy egy gézlappal szűröd át a tejet és a fennmaradó pépet batyuba csomagolod majd jól átcsavarod.

Így szójatejet kaptál, ami immáron fogyasztható önmagában is, de igazából innen kezdődik a tofu készítése.

Az átszűrt szójatejet tartsd melegen alacsony láng fölött. Keverd hozzá a magnézium szulfátos oldatot, néhány nagyon lassú, egyenletes mozdulattal.  Mikor már látod, hogy a vizes és fehérjés fázis kezd szétválni, oltsd el alatta a tüzet, tegyél rá fedőt és pihentesd így 5-10 percig, illetve addig amíg a két fázis teljesen szétválik.

A tejes dobozt ezalatt béleld ki a másik, széthajtott gézzel, és öntsd bele kicsapódott szójatúrót Ezt célszerű  mosogatókagylóban, rácsra téve végrehajtani. Hajtsd rá a géz többi részét és helyezz rá  ’vízálló’ lapos aljú nehezéket. (jó, ha egyenletesen préseli a masszát mindenhol). Körülbelül 20-30 perc után ellenőrizd, hogy eléggé összeállt-e már a tofu, ha nem, csomagold vissza, helyezd rá újra a nehezéket és várj még egyszer ugyanennyi időt. Ha kész, nagyon óvatosan fordítsd ki a dobozból és tiszta vízbe állítva tárold a hűtőben. Napi vízcsere mellett  akár egy hétig is elállhat.

(* Gyógyszertárban vény nélkül beszerezhető, tiszta, biztonságos anyag. Enyhe hashajtó , vérnyomáscsökkentő hatású. Kínában eredetileg gipsszel, Japánban pedig kalcium-szulfát alapú, tengeri ásványokkal dúsított vegyülettel, úgynevezett 'nigari'-val készítenek tofut. )
 

Tonkatsu- Japán rántott szelet

tonkacu 026.JPG

Még szerencse, hogy a japánok a portugáloktól is tanultak főzni, ráadásul milyen jó ételeket! A japán maximalizmus ebből az egyszerű, nálunk is igen gyakori ételhez is tudott hozzáadni valamit. És hogy mit? Elsősorban hihetetlenül ropogós bunda miatt híres a japán tonkatsu, nameg vastagsága is tekintélyes. A hozzá tálalt ropogós, nyers káposztasaláta is nagyon el van találva, ami a nálunk is éppen szezonját élő tavaszi káposztával (új fejes káposzta)az igazi, itthoni tapasztalataink alapján.  A szósz, amit hozzá adnak, viszont különböző lehet még Japánon belül is; a tonkatsu szósz egy worchestershire szószos ízvilágú, gyümölcsös-szójás mártás, de édes-miszos keverék is kerülhet rá. Ez utóbbi is érdekes; édesen sós, és a Nagoja környéki miszo -bolond japánok specialitása. A tengeri herkentyűktől idegenkedő, finnyásabb családtagok és  barátok is megnyalják utána mind a 10 ujjukat , ezt garantálhatom.

RECEPT

Hozzávalók 2 főre:

  • legalább fél liter olaj
  • 2 db  150 gramm körüli friss, vastag sertéstarja /karaj szelet.
  • só, bors
  • liszt
  • 1-2 db tojás
  • japán panko kenyérmorzsa
  • 1 kisebb fej új fejes káposzta

 

Tonkatsu szósz, bolti vagy az alábbi keverék:

  • 1 ek worchestershire szósz (Lehetőleg Lea &Perrins)
  • 2 ek sűrű ketchup
  • 1 ek méz
  • 1 ek japán szójaszósz
  • (extrák: késhegynyi fokhagymapor, gyömbérpor, őrölt szegfűbors)

 

Édes miszo szósz (Dengaku miso):

  • 1 nagy ek vörös miszo paszta
  • 4 ek víz
  • 1 ek cukor
  • 2 ek mirin

 keveréke összeforralva.

 

 Elkészítés:

A tarjaszeleteket lazán ütögesd át, majd egy hústűvel sűrűn szurkáld meg. A peremeiket 3 centinként vagdosd be, így nem ugrik össze a hús. Sózd, borsozd és a szokásos módon panírozd be a liszttel, a tojással és a pankoval, az utóbbit jól nyomkodd is bele, Ha már rajta van a panko, oldalról kicsit nyomd össze, tömörítsd, hogy ne terüljön nagyon szét.

Nagyon forró, de nem füstölő olajba tedd, amit vegyél vissza amint a hús belekerült és süsd aranybarnára, majd jól csepegtesd le egy konyhai papírkendőn

A nyers káposztát szeld fel vékony csíkokra, vagy reszeld le és tálaláskor fektesd rá a falatnyi csíkokra vágott húst, majd önts le a választott szósszal. Párolt rizzsel tálald.

(Tipp: Mivel ez egy nehéz étel, tálalj hozzá minőségi , szálas, zöld teát. Főleg így tavasszal, komolyabb teaboltokban nagyon friss és finom fajtákat lehet már kapni.)

 

Teriyaki csirke

 

 

A terijaki csirke talán a legismertebb japán melegkonyhai étel a világon, és ez nem is csoda. A fényezve sütött hús esztétikus látványt nyújt, íze nem túl fűszeres;az édes és sós összhangjára épül, csak a szójaszósz földes, érett íze ad hozzá egy kis pikantériát. Igazából, nehezen lehet nem szeretni. Japánban zsírosabb, fehér húsú halakkal készítik gyakrabban, de szinte állandó szereplő a japán 'izakaja' bárok (tulajdonképpen japán tapas bár) étlapján a terijaki csirke is, más ínycsiklandó, falatnyi finomságok, azaz 'cumami'-k mellett, ami leginkább sörkorcsolyának fordítható. Ha otthon főételként készítjük, mindenképp érdemes legalább egy-két könnyedebb, húsmentes fogással , pl. pirított zöldségekkel, miszo levessel köríteni, mert úgy teljesebb az élmény és kiadósabb is.

 

RECEPT

 

Hozzávalók 2 főre:

 

  • -2 nagyobb, szépen filézett csirkecomb bőrrel, zsíros és inas részek nélkül
  • -terijaki szósz: 2ek mirin szósz+2ek japán szójaszósz+2 ek főzőszaké vagy kínai rizsbor+ só
  • (-cukor, bors,finomra reszelt fokhagyma vagy gyömbér- nem szükségesek, de használhatóak kis mennyiségben a szószhoz keverve.)

 

Elkészítés:

 

Egy lapos serpenyőben hevíts olajat és a húst süsd át rajta ,előbb bőrrel lefelé, majd a másik oldalon is, úgy, hogy kicsit meg is piruljon. Öntsd le a szósszal a húst és közepes lángon addig forrald a benne, amíg a folydék besűrűsödik. Közben néhányszor fordítsd át a húst. Tálalás előtt vágd hosszúkás, falatnyi csíkokra, így egyszerűbb lesz pálcikával enni. Adj mellé rizst és néhány kiegészítő fogást.

 

(Tipp: A mirin magas cukortartalma miatt a terijaki szósz hajlamos a megégésre, ezért figyelj sütés közben a hőmérséklet szabályozására.)

Alapvető ízesítők kínai ételekhez




Sokan biztos ismeritek azokat az alapanyagokat és ízesítőket, amiket említek a receptekben, de lehet, hogy sokaknak kicsit zavaros a kép. Ez most nem egy receptes poszt lesz, mivel fontosnak tartom hogy közelebbről is megismerjétek ezeket a szószokat és fűszereket, tudjátok mit keressetek a szakboltokban, és ha már egyszer bekerülnek a spájzotokba, egy idő után nem tudtok majd élni se nélkülük, meglátjátok.

A szójaszószt mindenki ismeri, de röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy a két fajtát , a sötétet és a világosat ne vegyétek egy kalap alá, mert teljesen más funkciójú mindkettő.

A sötét szójaszósz, sűrű, mély színű, enyhe ízű szósz. Szép színét karamell alapú színezéknek köszönheti és kizárólag arra használják hogy az ételeket vöröses és barnás árnyalatúra színezzék vele. Óvatosan adagoljuk, mert nagyon intenzíven színez. Néhány kávéskanál elég belőle. Nem szükséges hűtőben tárolni, de pár hónapon belül érdemes felhasználni, és elég, ha csak kis (150-200 ml) üveggel veszünk belőle, mert ritkán kell belőle és akkor is kevés.

A világos szójaszósz, intenzíven sós ízű, enyhébb színező hatású ízesítő. Elengedhetetlen szinte minden ázsiai ételhez. Jobb belőle nagyobb (500ml-1000ml) mennyiséget tartani otthon, mert nem romlik meg magas sótartalma miatt. Nem igényel hűtést sem. Búza és szója fermentálásával készül, ezért gluténra érzékenyek ne használják. (helyette ajánlom nekik a japán tamari szójaszószt, ami csak szójából készül, bár nehezebben beszerezhető)
 
A kínai rizsbor, vagy többnyire shaoxing rizsbor fontos ízesítő és pácolást könnyítő anyag. Ez egy magas alkoholtartalmú (14%) borféleség, ami szagtalanítja a húsokat, megpuhítja a bennük lévő rostokat és egy extra, finom ízt kölcsönöz a vele készülő ételeknek. Pácoknál keményítővel együtt alkalmazva a húst puhává és szaftosan síkossá teszi. Nem igényel hűtést. Bár elméletileg meg lehet inni, nem ajánlom mert keserű.
 
Fekete rizsecet. Különlegesen finom, intenzív ízű, sötét színű ecet. Fekete ragacsos rizsből, illeve gabonafélék keverékéből állítják elő, és leginkább a balzsamecethez hasonlítható. Sok ételhez adják főzés közben is, de én főleg a töltött tésztaféleségek mártogatós szószaiba és saláták ízesítésére használom. Más ecetekhez hasonlóan ez sem igényel hűtést. Ezen ecetfajta használata elsősorban Kína északkeleti részén elterjedt . A Zhenjiang tartományban készülő, érlelt fekete ecet, a "csencú" (陈醋) különösen híres. Máshol többnyire egyszerű fehér rizsecetet használnak.

Osztrigaszósz:  Nem túl hosszú múltra visszatekintő, jellegzetesen kantoni ízesítő.
Az eredeti receptet a Lee Kum Kee cég vallja magáénak, és való igaz, hogy ők állítják elő a legjobb minőségű osztrigaszószokat. Sajnos a prémium terméküket itthon nem lehet beszerezni, de a pandamacis logóval ellátott és más LKK gyártmányok mind megfelelnek a célnak. Alapvetően egy édes és sós ízek egyensúlyára épülő szósz osztrigás jelleggel , sűrű, áttetszően barna színnel. Nagyon ajánlott tartani belőle otthon, mert rendkívül sokoldalúan használható mindenféle wokban készült ételhez.
Hűtőben tárolva max.3 hónapig áll el. Kisebb kiszerelésben (kb. 200 ml)is kapható.

Pirított szezámmag olaj: Ez egy sűrű, sötét színű fűszerolaj, amit nagyon sok ételhez használnak egész Ázsiában. Érdekes, pirított „diós-mogyorós” ízt ad az ételeknek. Általában elég 1-2 teáskanálnyi mennyiséget használni belőle és azt is csak a főzés utolsó pillanataiban, mert gyorsan elillan az aromája. Vásárláskor mindenképp nézzük meg az összetevőit, mert sokszor keverik étolajjal, de általában elmondható, hogy minél sötétebb az olaj, annál tisztább. Nem igényel hűtést.(Én ebből a T***o saját márkás termékét használom.)   

Szárított csili pehely: A legtöbb csípős kínai ételbe tökéletesen megfelel a csilipehely, amit mindig piríts le friss gyömbérrel és fokhagymával, még mielőtt a többi dolog belekerül a wokba. A spéci csiliszószokkal szemben az a nagy előnye, hogy nem romlik meg, bár bizonyos ételeknél nem váltja ki azokat.

Szecsuáni bors: Aromás, szokatlan módon csípős, mélybordó színű termésféle. Az egyik leggyakrabban használt fűszer(a csili, a gyömbér és a fokhagyma mellett), és nevével ellentétben , nem csak Szecsuánban szeretnek vele főzni. Illata és íze magával ragadó, talán leginkább a levendulára és a zsályára emlékeztet. Ha lehet, használat előtt frissen őröljük meg egy kis mozsárban, de lehet őrölt változatot is vásárolni belőle. Mivel száritmány, ez sem romlik meg, de idővel halványul az íze.

Ötfűszer keverék: Édes illatú fűszerkeverék édesköményből, csillagánizsból, kínai fahéjból, szecsuáni borsból és szárított gyömbérből. Nem túl gyakran használják, de akkor főleg pácokhoz, és pirított fogásokhoz adják.

Kínai csirkeleves alappor: Ez nem más, mint leveskocka, csak ez éppen por állagú. Bár általában van itthon csont, amiből levest tudok főzni, de ha éppen nagyon éhes vagyok, ez az egyszerűbb megoldás mindig kéznél van, amikor kínai, vagy más ázsiai (tésztás) levest kívánok. A nyugati stílusú leveskockák tele vannak olyan fűszerekkel, amik tönkre tennék a keleties összhatást, ezért azok nem használhatók.( Ha iszonyodtok a levesporoktól és kockáktól, gyömbérrel, fokhagymával vagy póréhagymával, egész fekete borssal és szecsuáni borssal főzzétek fel a csontokat néhány órán keresztül, majd jól szűrjétek át. Többféle állati csontot is használhattok egyszerre.)   


 Ezeken  az alap szószokon kívül van még pár kényelmi szósz, amiket érdemes otthon tartani, ha gyakran ennétek kínait.  A következők ízesítőket mind hűtőben kell tárolni és maximum 3 hónapig bírják, szóval érdemes egyenként kikísérletezni, hogy kinek mi áll legközelebb az ízléséhez és mit kíván leggyakrabban.

Hoisin szósz (海鮮醬): Híres kantoni szósz. Jól használható pácolásnál, mártogatós szószként ,illetve kínai grill ételeknél.

Fekete bab szósz /black bean sauce(豆豉酱): Az egyik receptnél már írtam róla. Mély, földes ízű, erősen fermentált szójabab alapú szósz. Karakteres ízű zöldségekhez (angolzeller, keserűtök, paprika…) ,halakhoz és húsokkal passzol legjobban. Jól használható grillpácokhoz és wokban sült fogásokhoz.

Doubanjiang / Chili bean sauce(辣豆瓣酱, ejtsd: (la) tobandzsan): Fermentált szójababból és lóbabból , valamint sózott csilipaprikából készülő szecsuáni fűszerszósz. Széles körű a felhasználása főleg a hagyományos, szecsuáni ételek készítésénél.

Chili black bean sauce (豆豉辣椒醬):Olajos alapú, csilit, feketére fermentált szójababot és egyéb ízesítőket is tartalmazó, intenzív ízű szósz. Asztali ízesítőként és pácolásnál is jól használható, de bizonyos wokban készülő ételeknél kiváltható a tobandzsan szósszal, és fordítva. A kettő valamelyikét mindenképp ajánlom otthon tartani. Bár többféle extra ízesítéssel kapható(mogyorós, csirkés, marahúsos) keressük az alap változatot.

Még rengeteg ízesítő van a kínai konyhában amikről majd később, alkalomadtán szót ejtek.
 

Keserű tök sertéssel, feketebab szószban

A keserű tök (japánul: nigauri/goya, kínaiul: ku gua, hindi:karela) egy Európában teljesen ismeretlen zöldségféle, melynek élvezeti értéke kicsi (bár ez ízlésfüggő), mivel nagyon keserű, viszont egészségi és gyógyítási szempontból igen értékes. Egyébként gyógytea formájában már szinte minden gyógynövényboltban beszerezhető, melyet leginkább cukorbetegeknek, máj és epebetegségekkel küzdőknek ajánlanak. Ázsiában, Indiában ,Dél- Amerikában és Afrikában gyógyászati felhasználása sokkal szélesebb körű.

Főleg vértisztító és méregtelenítő hatása miatt kedvelik, de női panaszokra, szülési, terhességi nehézségek és komplikációk (túlhordás, toxémia) enyhítésére is alkalmazzák ,természetesen szakember felügyelete mellett. Törökországban gyomorpanaszokra ajánlják a zöldséget, leveléből készített tea pedig részét képezi a malária hagyományos gyógymódjának Dél- Amerikában. Már tudományosan is bizonyított, hogy a benne található charantin nevű anyagnak valóban hipoglikémiás hatása van, egy másik aktív hatóanyaga pedig a herpesz vírus egyik típusa ellen bizonyult hatékonynak. Jelenleg a HIV vírus elleni terápiában és a rákkutatásban is biztató részeredményű kísérletek folynak vele.

Az alábbi receptet bátor, kissé extrém ízlésű egyéneknek ajánlom, mert bár a rövid forralás vagy lesózás enyhítheti a zöldség keserű ízét, azért édes és ízletes sosem lesz. Mikor először kóstoltam, számomra sem volt szerelem első harapásra, de megszerettem. Nem mondom, hogy minden nap keserű tököt ennék, de sokszor megkívánom. Egyébként nem csak gyógyászati célból fogyasztják tőlünk keletre, hanem mert szeretik az ízét, és úgy tartják hogy a keserű ételek segítik az egészséges állapot megtartását. 

A keserű tök gyakran beszerezhető Kőbányán, a kínai piacon és indiai élelmiszer boltokban.

Recept

Hozzávalók (2 személyre):

-1 kisebb keserű tök

-1 ek feketebab szósz (lee kum kee- black bean & garlic sauce*)

-1 kk sötét nádcukor

-10-15 dkg sertéscomb vékonyan( kb. 5 centis) csíkokra szelve és legalább fél órára bepácolva az alábbi keverékbe:

  • 1 ek kínai rizsbor
  • 1 tk. világos szójaszósz
  • 1 kisujjnyi reszelt gyömbér
  • 1 kk keményítő

 

 Elkészítés:

A keserű tököt hosszában kettévágjuk és kiskanállal kikaparjuk a középen található szivacsos és magos részt. Vékonyan felszeljük a két fél tököt és forró, lobogó vízben 5 percig főzzük, majd hideg vízzel átöblítjük.

Wokban olajat melegítünk, amibe beledobjuk a bepácolt húst és fehérre sütjük. Hozzáadjuk a feketebab szószt és jól elkeverjük a hússal, majd belekerülhet a keserű tök is. Még 3-5 percig süssük az ételt folyamatosan mozgatva a wokban, majd rizzsel tálaljuk.

(* Én szeretem ezt a kész szószt, mert nagyon könnyű vele dolgozni és finom. Hagyományosan sózott és fermentált szójababot ( kínaiul: dòuchǐ)használnak ehhez az ételhez, melynek intenzíven sós, szójaszószhoz hasonló íze és fekete színe van. Használat előtt jól be kell áztatni, majd néhányszor átöblíteni és általában fokhagymával és/ vagy chilivel összezúzva sütés-főzés közben az ételhez adni. Aki talál ilyet , nyugodtan használhat belőle egy nagy teáskanálnyi mennyiséget a szósz helyett, de a szószt sokkal könnyebb beszerezni.)

Pad Thai

A thai, a vietnámi és más délkelet -ázsiai konyhák csak az utóbbi pár évben lettek divatosak Európában. Hazánkban is könnyedén népszerűvé válhattak , hiszen az általában erőteljesen csípős, citrusosan savanykás, a kókusztejtől mégis édes ízek kombinációja friss ,távol- keleti zöldfűszerekkel megbolondítva igazán izgalmas összhatást  eredményeznek. A pad thai valószínűleg az első thai ételek között van, amit kicsit merészebbek talán már meg is kóstoltak, vagy megkóstolnának. És mivel a tésztát szinte mindenki szereti, és a rákot is többnyire ,hát szerezzünk vele egy kis egzotikus örömet magunknak és szeretteinknek!

Mivel a szigorúan vett autentikus recept tartalmaz szinte beszerezhetetlen hozzávalókat (lsd.: banánvirág, eltett tarlórépa, kínai snidling, shallotta, szárított rák, pálmacukor...), amit muszáj volt ,kihagytam és kompatibilis, de beszerezhető dolgokkal helyettesítettem. (Mellesleg ,szigorúan autentikus recept alapján készülő pad thai nem kapható a magyar vendéglátásban)

A recepttel vegák is megpróbálkozhatnak, de ők természetesen hagyják ki a rákot és a lejjebb említett "doufu gan"-nal (kínai élelmiszerboltban kapható)helyettesítsék azt, valamint a halszószt is azonos mennyiségű világos szójaszósszal pótolják.

Hozzávalók 2-3 főre:

Szószhoz:

  • -1 csapott ek. tamarind paszta
  • -3 tk. sötétbarna nádcukor
  • -3 ek. halszósz (lehetőleg a thaiföldi "Squid" márkájú, de ha nem kapunk a vietnámi is megfelel )
  •  néhány csepp (thai) sötét szójaszósz a színe kedvéért (kihagyható)

A  tésztához:

  • fél zacskónyi rizstészta (szélesmetélt)
  • 1 nagy maroknyi friss mungbabcsíra
  • 1 kisebb répa julienne-re vágva
  • vagy 1 szál angolzeller julienne-re vágva
  • 2-3 szál újhagyma zöld szára 2-3 centisre felvágva
  •  fél fej vörös/ lila hagyma gyufaszálra vágva
  • 1 db tojás  elkeverve
  • 6-8 db közepes méretű nyers (fagyasztott) rák megtisztítva és hosszában félbe vágva
  •  néhány darab préselt pácolt kínai tofu azaz "doufu gan" julienne-re vágva (ha nem kapunk , kihagyhatjuk)
  • díszítéshez :aprított friss koriander, és pirított mogyoró durvára vágva
  • néhány ek. olaj
  • 1-2 ek. szárítot rák(ha be tudjuk szerezni, egyébként kihagyható)
  • 1 tk. szárított chili pehely
  • 2-3 gerezd fokhagyma felaprítva

Elkészítés:

A tésztát forró vízbe áztatjuk kb 5-10 percre. Az áztatási idő a tésztától függ, de nem szabad túláztatni, mert akkor már nem tudjuk pirított tésztának elkészíteni. Akkor jó ha már rugalmas a tészta, de még tud felszívni a szószból és a további hozzávalók nedvességéből. Ezután szűrőben alaposan csepegtessük le.(Legjobb, ha thai gyártmányú tésztát választunk, mert az általában vastagabb és nehezebb túláztatni.)

Egy wokban ezalatt olajat hevítünk, melybe beledobjuk a csilit és a fohagymát, majd a rákokat (ha akad szárított rák azt is), a tofut és a zöldségeket szépen sorjában, minden adagot néhány másodpercig pirítva.(Utoljára  hagyjuk a babcsírát és a zöldhagymát). Adjuk hozzá a beáztatott, jól lecsepegtetett tésztát. Öntsük rá a szószt, amit  egyenletesen rázva-keverve eloszlatunk benne. A wokban csináljunk helyet a tojásnak, tegyük bele és jól keverjük el vele a hozzávalókat. Amikor az ételnek már egyenletes a színe és jól átsült (enyhén rágós és néhány helyen "ropogós" a tészta) kész az étel. Ekkor forgassuk bele az aprított koriandert is . Tálalásnál szórjuk meg pirított mogyoróval, és néhány koriander levéllel díszítsük.

Címkék: pad thai

Mapo Tofu

Ez az étel méltán népszerű Kínán kívül is, pl.: Japánban, ahol gyakran miso-val (fermentált szójabab paszta) készítik. Azok is, akik nem kifejezetten kedvelik a tofut, nyugodtan megpróbálkozhatnak ezzel az étellel, mert teljesen új jelleget kap benne ez az alapanyag a reformkonyha "remekeihez" képest. A tofu felszívja a a darált húsos ragu pikáns szaftját, amitől nagyon finom és lágy lesz. Ajánlott húsimádóknak, és vegáknak is, akik egyszerűen csak hagyják ki a húst az ételből, mert még úgy is nagyon finom és tápláló! Ezen húsmentes változat neve pedig "mala doufu", ami pikáns tofut jelent.

A legenda szerint  az étel feltalálója egy"ragyásképű asszonyság" (mapo,麻婆) aki Chengdu-ban fogadót üzemeltetett és elhíresült fogása miatt tódultak hozzá a gazdag és szegény kereskedők egyaránt. 

Az alábbi recepthez kivételesen használható a szupermarketekben és bioboltokban is fellelhető extra rágós, magyar gyártmányú tofu is (pl.:Toffini), de amúgy ehhez és más receptekhez is inkább a kínai élelmiszerboltban kapható lágyabb verziót ajánlom, illetve házi készítésűt.

Recept( 2-3 főre):

Hozzávalók:

-kb. 30 dkg darált sertéshús

- 1 kocka tofu felkockázva (ha kínait használunk akkor kb, fél doboznyi)

- 1-2 ek. chili bean sauce, hot bean sauce/ touban szósz

-egy kisujjnyi gyömbér és fokhagyma apróra vágva

-2 ek világos szójaszósz

-1 ek sötét szójaszósz

- 1-2 ek kínai főzőbor (shaoxing)

-2-3 szál újhagyma zöld szára (kb. 3 centis darabokra vágva felvágva.)

-1 tk kukorica vagy burgonyakeményítő 2-3 ek. vízben jól elkeverve

-víz vagy csirkealaplé (kb 1 dl)

-szecsuáni bors

-őrölt fehérbors (ízlés szerint)

- pirított szezámolaj

- 2 e.k. olaj

Elkészítés:

Wokban olajat hevítünk, és rádobjuk a gyömbért, a fokhagymát és a szecsuáni borsot. Mikor már illatozik, belekeverjük a touban szószt és rádobjuk a húst. Meglocsoljuk főzőborral és félkészre pirítjuk. Ekkor hozzáöntjük a világos szójaszószt és a tofut is beledobjuk. Az egészet felöntjük alaplével vagy vízzel és fedő alatt rotyogtatjuk. Félidőben hozzákeverjük a sötét szójaszószt és a felvágott zöldhagyma szárakat majd a keményítős keveréket, de ezt már csak akkor ha a tofu megpuhult.Szezámolajjal is meglocsolhatjuk.

Rizshez adjuk, akár külön tálkán vagy nyakon öntve (mapo donburi).

Címkék: tofu, mapo tofu

Ázsiai stílusú rizsfőzés

gohan.jpg

Ez  recept nélkülözhetetlen az összes továbbiakban felsorolt fogáshoz ,(kivéve persze a tésztákhoz) hiszen hagyományos kísérője az ázsiai ételeknek.

főtt rizs alaprecept(2-3 főre):

  • -Egy kb. 1 literes edényt  harmadáig tölts meg rizzsel, majd csap alatt lassan folyass rá vizet és közben a kezeddel óvatosan kevergesd a rizst, majd öntsd le róla a vizet. Ezt addig ismételd, amíg a víz tiszta nem lesz(4-5 öblítés).
  • - Töltsd fel vízzel az edényt kicsit több, mint kétharmadáig ,tehát  a rizshez képest nagyjából kétszeres mennyiségű legyen, amit az ujjad belemélyesztésével ellenőrizhetsz.
  • - Hagyd benne ázni a rizst 20-30 percig, de akár néhány órát is. Minél tovább, annál jobb.
  • - Ezután gyújts be alá és nagy lángon, forrásig melegítsd.
  • - A forráspontot elérve állítsd minimálisra a lángot, fedd le az edényt és így forrald 10percig.
  • -10 perc után oltsd el a lángot és fedő alatt pihentesd még 10 percig.

Az így elkészített rizs, mivel kissé tapadós, gond nélkül fogyasztható pálcikával.Ha esetleg maradna belőle, akkor tedd hűtőszekrénybe, mert másnap remek rizses egytálétel, pirított rizs készíthető belőle, illetve lefedve 1-2 ek. víz hozzáadásával mikrosütőben(max. teljesítménnyel 3-4 perc alatt) tökéletesen felfrissíthető.

Jó étvágyat!:)

 

Címkék: rizs főzés
süti beállítások módosítása