Legjobb ázsiai éttermek Bécsben 1.

Amikor megérkeztünk Bécsbe, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy hasznos bejegyzés lehet majd sokatoknak, hiszen kint szó szerint minden sarkon van egy ázsiai büfé. Az átlagos helyek felhozatala, minősége vélhetően jobb, mint nálunk a fellelhető kínai büféké, de sejthető az is, hogy mindenhol ugyanazok a kommersz, egyen ízek uralkodnak. Mi pont nem erre a vonalra voltunk kíváncsiak, inkább azokra a helyekre, amiket az ott élő ázsiaiak is magasztalnak, mivel  háziasak és méltón képviselik az igazi keleti konyhát, valamint visszaadják az Ázsiában megtapasztalható hangulatot és autentikus környezetet is biztosítanak. Éppen ezért férjem sokáig keresgélt és kérdezgetett, izgatottan tervezgette kulináris felfedező utunkat, ami nagyon jól sikerült, de nem volt csalódástól mentes sem. Kezdjük tehát a beszámolót az első napon meglátogatott helyekkel.
 

Első utunk a Tenmaya nevezetű japán étterembe vezetett, ahol állítólag nagyon jó az ebédmenüként felszolgált bento. Ez így is volt. Ár-érték arányban remek összeállítást kaptunk. A belső környezet is nagyon hangulatos, tiszta, minimalista, világos fa berendezéssel, elszeparált asztalokkal, nagyon kedves japán személyzettel találkoztunk. Kicsit tényleg Japánban éreztük magunkat. Egy bento menü 18 euró körül van de mi még ittunk hozzá egy szakét is 8 euróért. Szerintünk megérte, ráadásul a városközponttól nagyjából 10 percnyi kellemes sétával megközelíthető.(Krugerstraße 3, 1010 Wien) A menüben volt zöldség és rák tempura, tonhal szasimi, miszo leves, saláta, pirított zöldségköret, sült lazac vagy teriyaki csirke, kevés rizs és desszert. Egy pohár tea is járt mindehhez.

tenmaya3.jpg

tenmaya4.jpg

A másik, szintén japán hely volt utunk nagy csalódása. A Kojiro-t (ejtsd: kodzsiro) több forrás is dicsérte, még a helyiek is, és nem is az étellel volt a fő gond, bár ettünk már jobb szusit. A higiéniai hiányosságok és az  igénytelenség magas foka döbbentett meg minket igazán. A chef úr egyszerre kasszázott, kezelte a pénzt és tekerte a szusikat. Kezet mosni nem láttuk, pedig nagyon figyeltünk. Ez egy olyan speciális, friss, nyers ,kézműves ételnél mint a szusi egyszerűen megengedhetetlen még úgy is, hogy folyamatos telt ház van. Mellesleg a szakácson sapka se volt, minek következtében egy hajszálat találtunk a gyömbérben. A  bolt maga is szűkös és lepukkant volt, a kirakatban lévő műanyag szusikat és egyéb díszeket a nap már rég kiszívta, a fa tányérok gusztustalanul kopottak, a szójaszószt pedig sejtésünk szerint felhígították. Csak a csodán múlhatott, hogy később nem tört ránk a hasmars. 11 euro-t hagytunk ott egy 13 darabos szusi szettért, de többet nem is megyünk, az tuti. (Rechte Wienzeile 9, 1040 Wien )

wkodzsiro.jpg


 Este megint ránk tört a farkaséhség, ezért egy koreai helyet, a Seoul-t (Praterstraße 26, 1020 Wien) céloztunk meg. Itt már nem titkolt szándékunk volt alkoholt is fogyasztani nagyobb mennyiségben és egy kis húst sütögetni melléje. Bemelegítésképpen legurítottunk egy-egy felest a házi ginszeng likőrjükből, ami megnyugtatta a lelkiismeretünket is, mert hát ugye a ginszeng egészséges...:))) A továbbiakban felszolgált soju-t -koreaiasan:szodzsu- már nem ilyen megfontolásból vedeltük, hanem mert nagyon passzolt a bulgogihoz, -koreai bbq marhahús- amit magunk sütögettünk az asztalunkon egy szép nagy és forró kőedényben, majd sós-borsos szezámolajba és miszo alapú szószba mártogattunk. Kértünk még mellé tengeri gyümölcsökkel megpakolt, pikáns udon tésztás levest (jjamppong) és természetesen kimcsit is. Mindenen érződött az eredeti, házias ízvilág. Egyébként a hely nagyon kis takaros, a hangulat fesztelen, otthonos és már megérkezésünkkor is tele volt. Érdemes volt asztalt foglalni.Mindezért 64 euro-t fizettünk, összességben nagyon elégedettek voltunk és -boldogságtól- ittasan távoztunk.

kimcsiseoul.jpg

alcohol.jpg

seoul 5.jpg

jjamppong.jpg