Az ázsiai konyha elsősorban nem a süteményekről híres, így sokan idegenkednek is az ilyen, "messziről jött" furcsaságoktól. Pedig az édességek hosszú múltra tekintenek vissza Kínában is: fogyasztásuk eredetileg ünnepekhez, vallási rituálékhoz kötődött. Bár manapság a nyugati eredetű péktermékek （西饼 - xi bing） is hódítanak a hatalmas keleti országban, még mindig tartják magukat a hagyományos fajták.

A többnyire édes, ritkábban sós ízesítésű "tang bing"-nek (唐饼 - Tang lepény) nevezett kínai stílusú sütemények elődei már több mint kétezer éve, a Zhou- dinasztia (i.e.:1046-221 )idején megjelentek, a manapság ismert formájukat a Tang- dinasztia korszakában (i.sz.618-907), Kína fénykorában  érték el, innen jön az elnevezés is. Kínában nagyjából 2000 fajta süteményféle ismert.

A tradicionális kínai lepénysütemények nem túl édesek: a külső omlós, vajas vagy hájas tésztaréteg többnyire ízesítetlen, a töltelék pedig növényi alapú, pépesített és cukrozott, természetes csemegéket tartalmaz, mint például: főtt adzuki babot (hongdou sha- 红豆沙）; fekete szezámot, ami leginkább mákra emlékeztet ( hei zhima- 黑芝麻）; főtt zöld mungbabot, egy kicsit gesztenyés- kókuszos ízvilággal  (ludou- 绿豆）; földimogyorót ( hua sheng-花生）; gesztenyét (lizi- 栗子）; mandulát( xing ren- 杏仁）; öt olajosmag -dió, földimogyoró,mandula, tökmag ,szezám -keverékét (wu ren- 五仁）; és lótuszmagot( lian zi- 莲子) . A sózott tojássárgája alapú töltelékek is igen gyakoriak. Ízviláguk nem annyira szokatlan mint ahogy az elsőre tűnik: naturálisak, egyszerűek és háziasak, egy csésze kínai tea mellé ideális kísérők, mivel azok ínyenc ízvilágát kellően kiemelik.

Rendhagyó tölteléke miatt  tűnik ki a "laopo bing" (老婆饼) vagyis a "feleség lepény"，amely egy téli dinnye/tök (冬瓜- dong gua ) alapú sűrű, édeskés zseléféleséggel készül.Ez egy tipikusan kantoni eredetű, Kínában igen híres lepénysütemény amihez még egy megható, kedves legenda is kapcsolódik, melynek többféle verziója maradt fenn.*

laopo bing

Másik híres, de inkább alkalmi jellegű lepénysütemény a holdsütemény (月饼- yue bing), melyet kizárólag az Őszközép Ünnep folyamán fogyasztanak. Ez a desszerttípus sokban hasonlít az előző kategóriához, de jóval édesebb és arányaiban nagyobb mennyiségű töltelékkel készül, újabban a ragacsos rizstésztás holdsütemények (冰皮月饼-bing pi yue bing) sem ritkák, ezek kantoni eredetűek. Kínában területtől függően számos fajtája létezik, alább  egy kantoni változat látható.

yue bing

Kínai szokás szerint a lánygyermekek kiházasításakor is egyfajta lepénysüteményt (嫁女饼- jia nu bing)küldenek a rokonok és a család barátai számára a menyasszony szülei, így értesítve őket az örömteli eseményről.

Régebben kizárólag Holdújévkor, manapság már szinte bármikor fogyasztott újévi sütemény Kínában a "nian gao" (年糕- ejtsd: nien gáo). Ez egy hosszú órákon át bambuszlevélben párolt, ragacsos rizslisztből, vízből és karamellizált, vagy melaszos nádcukorból álló, tömör, szeletelhető állagú édesség -bár van ízesítetlen változata is-, amibe kínai datolya és egyéb szárított gyümölcsök, valamint mindenféle olajos mag kerülhet, sőt néha még apró húsdarabok is.    

nian gao

A szezámos sült rizsgolyókat (麻圆-ma yuan/ 麻球-ma qiu)talán senkinek sem kell bemutatni, mivel bármelyik kínai büféből beszerezhetők.Hazájában főleg az első holdhónap 19. napján szokás fogyasztani, bár napjainkban általános, reggeli harapnivalóként is népszerű. Ezen  étek története is egészen a Tang korig nyúlik vissza: kezdetben a császári udvar konyhájának neves fogása volt. Bár eredetileg közép- kínai találmány, mára a kantoni változata a leghíresebb. Országszerte eltérő elnevezésekkel illetik, sok méretben  árusítják, valamint előfordulnak  töltött és töltetlen változatok is. Ragacsos rizslisztből, olajban sütéssel készül, többnyire édes vörösbab paszta található a közepében.

ma qiu

Néhány fent említett kínai süteményt megkóstolhattok a kedvenc teázómban, a Flying bird teahouse-ban!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*A laopo bing  legendájának egyik változat szerint császárkori Kínában szegényen, de boldogan élt egy házaspár mindaddig, amíg az fiatalasszony apósa súlyosan megbetegedett. A nő, hogy előteremtse a gyógyíttatáshoz szükséges anyagiakat, rabszolgának állt és elhagyta a családját. Amikor ezt a férj megtudta, hogy pénzt szerezzen asszonya visszavásárlására, elkezdte ez utcán árulni ezt a sajátos süteményt, mely olyan népszerű lett, hogy meggazdagodott és terve is sikerrel járt: visszaszerezte feleségét.